2014. szeptember 1., hétfő

Zelk Zoltán: Hová futsz te kicsi őz?

Hova futsz, te kicsi őz?
- Oda, ahol várnak,
ahol sárga falevél
búcsút int a nyárnak...

- És az hol van, merre van?
- Hát az éppen arra,
ahol most lép rá az ősz
az első avarra...

- S ha odaérsz, ott maradsz
őszi őzikének?
leszel társa rozsdaszín
fűnek, falevélnek?

- Dehogy leszek! Szaladok
onnan is, tovább is,
vár énrám a január,
vár a Február is...

Vár énrám száz téli táj,
hóba bújt vidékek,
egy nap hegyre szaladok,
másnap völgybe érek...

Futok, futok, hóvirág
nő lábam nyomában,
fehérszirmú csillagok
bámulnak utánam...

De csak tovább szaladok,
amíg majd az ágak,
az ágakon a rügyek
jónapot kívánnak:

"Szép jó napot kicsi őz,
jókor jöttél erre,
épp most lépett a Tavasz
az első füvekre..."

Akárhova futok én,
ha őszbe, ha télbe,
akkor is csak a tavasz,
csak a nyár elébe!


Esik eső... - mondóka

Esik eső csepereg,
sárga levél lepereg,
esik eső ujjujj ujj,
hozzá még a szél is fut.

Esik eső ajjajjaj,
mindjárt itt a zivatar,
tüzes villám cikázik,
aki nem fut, megázik.

Esik eső, csepereg,
sárga levél lepereg.
Elcsendesült már az erdő,
vége felé az esztendő.



2014. augusztus 31., vasárnap

Szép Ernő: Esernyő

Mikor nincs az égen felhő,
nem látható az esernyő,
nem, hogyha szép az idő,
szerényen elbúvik ő.

De ha borul rögtön meggyütt,
s híven állja velünk együtt,
télnek, nyárnak viharát,
ez az igaz jó barát. 



Zelk Zoltán: Nyárutó

Lassú eső csepereg,
sóhajtanak a levelek.
”Nemsokára elhervadunk,
elhordanak a szelek.”

Lassú eső hulldogál,
így sóhajt fel a fűszál:
”Megöregszünk, elsárgulunk,
mire elmúlik a nyár.

Elszállnak a fellegek,
egy kis virág felnevet:
”Miért búsulnánk? Újra nyílunk,
hogyha jő a kikelet.”


Jankovich Ferenc: A bátor halacska meg a gyáva macska

Volt egy bátor halacska,
meg egy gyáva kismacska.
Tóban élt a halacska,
arra járt a kismacska.

Kiugrott a halacska,
meglátta a kismacska,
megijedt a halacska,
odament a kismacska. 

Fölugrott a halacska,
elszaladt a kismacska,
ilyen bátor halacskát,
elkergette a macskát.




2014. augusztus 27., szerda

Bornemissza Endre: Ess, eső, ess!

Sötét felleg eget ellep,
hegyet ellep, völgyet ellep,
a vidékre ránehezül,
ember, állat bújik, elül. 

Dörren, reccsen, eső cseppen,
esik is már sűrű cseppben,
hull a zápor, fákat páhol,
porzik isten igazából. 

Akol, pajta hátát tartja,
csak a liba nevet rajta,
szárnyát tárja, nyitja, rázza:
- Ess eső, ess! Kiabálja.



Kovács Sándor: Csigahívogató

Bújj elő, bújj elő
csigabiga bújj ki,
elszaladt az eső,
szép szivárvány gyúlt ki,

    bújj elő, bújj elő,
    vizes lett a házad,
    mássz az ág hegyére,
    ott mindjárt megszárad,

bújj elő, bújj elő,
pók fonala csillog,
a virág levelén
gyémánt vízcsepp villog,

    bújj elő, bújj elő,
    bújj a házadból ki,
    nem illik ilyenkor
   odabent kuksolni!


Tarbay Ede: Ha az erdő besötétül


Ha az erdő besötétül,
sűrűbe visz be az út,
Nem látjuk, hogy utunk végül
a sötétben hova jut.

Ha az erdő fája ritkul,
nyílik az ég, süt a nap.
Látod, az út merre fordul,
s ami rossz volt, lemarad.



2014. augusztus 26., kedd

Weöres Sándor: Déli felhők

Domb tövén, hol nyúl szalad,
S lyukat ás a róka:
Nyári fényben, napsütésben
Felhőt les Katóka.

Zöld fűszál az ajka közt,
Tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
Álmosan csodálja.

Elől úszik Mog király,
Kétágú az orra,
Feje fölött koronája,
Mint a habos torta.

Fut mögötte a bolond
Szélesen nevetve,
Nagy púpjából szürke kígyó
Nyúlik az egekbe.

Törött kordén utazik
Egy kopasztott kánya,
S haját tépve Bogyóvére,
A király leánya.

És utánuk cifra ház
Gördül sok keréken,
Benn a cirkusz hercegnője
Öltözködik éppen.

Száz ruháját, ékszerét
Odaadná szépen,
Csak egy hétig futkoshatna
Lenn a nyári réten.


2014. augusztus 10., vasárnap

Zelk Zoltán: Mese

Volt nekem egy olyan ebem,
kikutatta ahány zsebem.
Ha cukrot lelt a zsebemben,
nem számolta, csak megette,

Volt nekem egy olyan lovam,
úgy elfutott most is rohan.
Világ végig meg sem áll tán,
jó, hogy nem ülök a hátán.

Volt egy olyan kispatakom,
lefutott a hegyoldalon.
Futott, amíg folyó nem lett,
itt csobog a házunk mellett.

Volt egy olyan mesém nékem,
mint a virág, nőtt a réten.
Akkor én még úgy meséltem,
nem virágot, mesét téptem!