2014. szeptember 11., csütörtök

Darázs Endre: Őszi posta

Egyre-másra jönnek
a hűvös szelek,
és zsákszámra hoznak
sürgős levelet.

Pirosat, meg sárgát,
barnát vegyesen,
csak zöldet nem hoznak
most már egyet sem.


Gazdag Erzsi: Esik eső

Esik eső,
nagy a sár.
A kis madár
miben jár?

Nem csizmában,
cipőben,
mezítláb jár
esőben.

Lábbelije
ha volna,
panaszosan
nem szólna;

”Kis cipő,
nagy cipő,
elkelne  a
jó idő!”


Szalai Borbála: Mogyorót szedtem

Zöld erdőbe  mentem,
mogyoróra leltem.
Ettem is, szedtem is,
megtömtem a zsebem is.
Ami pedig ottmaradt -
mókusoknak hagytam azt!


Mentovics Éva: Almaszedés

Már messziről mosolyog,
rám nevet a fáról.
Mintha csak azt suttogná:
szedjem le az ágról.

Karomon a kis kosár,
szaladok is menten,
hogy az érett, roppanós
almákat leszedjem.

Terebélyes fa alatt
lábujjhegyre állva
leszakajtom sorba mind,
s rakom a kosárba.


2014. szeptember 9., kedd

Kányádi Sándor : Fakó lovon léptet

Fakó lovon léptet,
dönnyög, dudorászgat.
Számba veszi minden
kincsét a határnak.

Megnézi a krumplit,
a tengeri táblát :
messziről meglátszik,
ha jól megkapálták.

Aztán gyalogosan
a kertekhez kószál:
leng utána egy-egy
ezüstfehér hajszál. 

S amint megy, a fákról
alma, dió, körte,
szilva, barack pottyan
elébe a földre.

Nézelődik az ősz
- mert ki más is volna -,
nézi, mi lenne még
végezni valója.

S amint nézelődik,
lát egy vetőgépet,
és nekilát mindjárt 
a búzavetésnek.


Jánky Béla: Szól a gólya

Szól a gólya:- kelep, kelep,
 nem várom be itt a telet.
Ha maradok, ha bevárom,
ki kelepel majd a nyáron?


2014. szeptember 8., hétfő

Kányádi Sándor: Őszeleji kívánság

A vadludak és a darvak
már az égre ékelődnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

A fecskék is készülődnek,
sürgönydróton sorakoznak;
jó utat az elmenőknek,
hosszú őszt a maradóknak.

Az árnyékok vékonyodnak,
a patakok hűvösödnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

Gyapjasodnak a kis őzek,
vöröslik a lenyugvó nap;
jó utat az elmenőnek,
hosszú őszt a maradónak.


Polgár István: Szeptemberi vendég

Hull az eső. Monoton
kopogását hallgatom.
Vendég kopog, ismerős:
bebocsátást kér az ősz.


Áprily Lajos: Kopogtatás

Micsoda csattogó zakata ez? –
Kiáltottam ki – zeng a házeresz!
Kis cinke-ács volt. Mégis meghatott:
Csőrével már az ősz kopogtatott.


2014. szeptember 1., hétfő

Zelk Zoltán: Hová futsz te kicsi őz?

Hova futsz, te kicsi őz?
- Oda, ahol várnak,
ahol sárga falevél
búcsút int a nyárnak...

- És az hol van, merre van?
- Hát az éppen arra,
ahol most lép rá az ősz
az első avarra...

- S ha odaérsz, ott maradsz
őszi őzikének?
leszel társa rozsdaszín
fűnek, falevélnek?

- Dehogy leszek! Szaladok
onnan is, tovább is,
vár énrám a január,
vár a Február is...

Vár énrám száz téli táj,
hóba bújt vidékek,
egy nap hegyre szaladok,
másnap völgybe érek...

Futok, futok, hóvirág
nő lábam nyomában,
fehérszirmú csillagok
bámulnak utánam...

De csak tovább szaladok,
amíg majd az ágak,
az ágakon a rügyek
jónapot kívánnak:

"Szép jó napot kicsi őz,
jókor jöttél erre,
épp most lépett a Tavasz
az első füvekre..."

Akárhova futok én,
ha őszbe, ha télbe,
akkor is csak a tavasz,
csak a nyár elébe!