2014. szeptember 19., péntek

Szalai Borbála: Kár, de kár!

Észrevétlen eltűnt a nyár 
odalett! 
Tarsolyában elvitte a 
meleget. 
Hová ment el? Ki tudja, most 
merre jár? 
Gesztenyefán varjú búsul 
"kár, de kár"

Megjött az ősz, munkához lát 
festeget. 
Keze nyomán sárgulnak a 
levelek. 
Aranyszínű lett az erdő, 
a határ, 
a vén varjú meg csak fújja: 
"kár, de kár!"

Felvidítlak, varjú pajtás!- 
Szól a szél.- 
Hallgasd csak meg, szélfuvolám 
hogy zenél! 
Süvítő dalt fütyül a szél, 
muzsikál.

De a varjú csak azt mondja: 
"Kár, kár, 
jaj, de kár, 
hogy a nyár 
messze jár!"


Csanádi Imre: Alma

Érik az alma,
hajlik a gallya,
fűre hajlik, mint egy sátor,
sok édes almától.
Szedjük,
kapjuk,
habosra harapjuk, -
a többivel mi legyen?
holnapra
hagyjuk.


Gyors munka (bolgár népmese)

György napján már kora reggel útra kelt a sündisznócska. Ment, mendegélt le a hegyről, elhaladt a kunyhó mellett, ahol Róka asszony lakott.
– Szép jó reggelt, Róka asszony! Hogy szolgál az egészséged?
– Bizony rosszul, nagyon rosszul! Beteg vagyok, Fürge Sünke!
– Mi bajod van, Róka asszony?
– Három napja beteg vagyok, kivert a láz, nem alhatok. Kiszáradt az ínyem, torkom, nincs ki nekem vizet adjon. Fürge kis Sün, szépen kérlek, hozz nekem egy csupor vizet! Fogd a rózsás, tarka csuprot, eredj vele le a kútra! Aztán siess vissza, gyorsan, majd elpusztulok szomjamban!
– Meglesz, meglesz, Róka asszony! Máris megyek, hozok vizet! Csak te várj rám türelemmel, mert sietni nem szeretek.
Fogta Sünke azt a csuprot, ballagott a hűvös kútra. Ment, mendegélt, meg-megállott, leült kicsit megpihenni. Elnézte a kaszásokat, hallgatta a kasza-pengést.
Megszáradt a kövér széna, szénaboglyák illatoztak.
Hát ahogy megy Fürge Sünke, találkozik a Medvével.
– Hová sietsz, Fürge Sünke ? Várj egy kissé! Pihenj egyet!
– Igazad van, Medve asszony! Minek is így nyargalászni? Nincsen annak semmi haszna. De a Róka asszony beteg. György-nap reggel voltam nála, ő küldött el hideg vízért, le a kútra, arra tartok. Sietnem kell őmiatta. Hát te hogy vagy, Medve asszony?
– Rosszul bizony, nagyon rosszul. Éretlen volt még a körte, amit tegnap este ettem, hitvány vackor. Megfeküdte a gyomromat.
– Úgy kell neked, mért siettél ? Mért nem vártál, míg beérik ? Sietségnek semmi haszna. Mondok egyet, Medve asszony! Térj be most a Rókánéhoz, én is odamegyek aztán, vizet hozok, hideg vizet. Te is ihatsz egy-két kortyot, elmúlik a gyomorfájás.
Úgy is tett Medve asszony. Bekopogott Rókánéhoz, Fürge Sünke gurult tovább. Ment, mendegélt, meg is állott, meg-megállt pihenni sokszor.
Közben megérett a búza, learatták az aratók, lenn a szérűn kicsépelték.
Megy, mendegél Fürge Sünke, találkozik a Farkassal.
– Hová sietsz, Fürge Sünke? Ülj le kissé megpihenni!
– Igazad van, Farkas koma! Sietségnek semmi haszna: de a Róka asszony beteg. György-nap reggel voltam nála, neki viszek hideg vizet. Nála vár rám Medve asszony, neki meg a gyomra sajog, vadkörtétől fáj a gyomra. Hát te hogy vagy, Farkas koma?
– Rosszul bizony, nagyon rosszul. Borjút vittem a hegyekbe, megviselt a nehéz munka. Azóta is fáj a hátam, forró lázban ég a testem. Jaj, ha hoznál orvosságot!
Rögtön felel Fürge Sünke:
– Látod, látod, Farkas koma, kár volt neked úgy sietned! Sietségnek semmi haszna. Mondok egyet, Farkas koma: eredj te is arra, balra, Róka asszony kunyhójába! Hozok neked hideg vizet, attól menten jobban leszel.
Továbbgurult Fürge Sünke. Ment, mendegélt, meg is unta, meg-megállt pihenni sokszor.
Már az idő őszre fordult, hópihék is szállingóztak.
Szembejön a Nyulam-Bulam.
– Hová sietsz, Fürge Sünke ? Állj meg kissé megpihenni!
– Igazad van, Nyulam-Bulam! Sietségnek semmi haszna. De a Róka asszony beteg, neki viszek hideg vizet. Ott van nála Medve asszony, vackor körtét evett szegény, megfájdult a gyomra néki. Vár a vízre, hátha használ. Ott van aztán Farkas koma, borjat cipelt, meghűlt, lázas. Viszek neki hideg vizet. Hát te hogy vagy, Nyulam-Bulam ?
– Bizony rosszul, Fürge Sünke! Most voltam a bírónénál, paprikával kínált engem, sós-ecetes uborkával. Nagyon sós volt, jaj be rossz volt! Most is fáj a nyelvem tőle. De jó volna inni egyet!
Nagyot nevet Fürge Sünke.
– No, ha úgy van, mindjárt hozok teneked is hideg vizet. Látod, látod, mért siettél ? Bekaptad a zöldpaprikát, bekaptad a sós uborkát, most azután fáj a nyelved! Sietségnek semmi haszna. Menj csak balra, ballagj arra, Róka asszony kunyhójába! Várj meg ottan, mindjárt megyek, mindjárt én is ottan leszek, csak elébb a kútra megyek, csak a csuprot megmerítem.
Továbbmegyen Fürge Sünke. Megy, mendegél, meg is unja. Meg-megáll pihenni gyakran.
Végre eljutott a kútig, ottan leült megpihenni. Vízzel tölti csuprocskáját, és elindul visszafelé.
Ment, mendegélt, meg is unta. Meg-megállott, eltűnődött. Beszélgetett ezzel-azzal, nézelődött, majd elindult. Jaj, ki tudná, merre járkált?
Elmúlt bizony három év is, mire végre, nagy sokára eljutott a Róka asszony kicsi kerek kunyhójába.
Vártak ott rá mind a négyen: Róka asszony, Medve asszony, Farkas koma, Nyulam-Bulam.
Fürge Sünke, hogy ezt látja, nekiszalad, ugrik egyet. Megbotlik egy fagyökérben, orra bukik Fürge Sünke. Eltörött a rózsás csupor, kiömlött a friss forrásvíz.
Rákiáltott Róka asszony:
– Miért siettél, Fürge Sünke? Sietségnek semmi haszna!
– Igazad van, Róka asszony! Siettem és pórul jártam. Kár volt nékem úgy sietnem: lám, a vizet kiöntöttem!


2014. szeptember 11., csütörtök

Darázs Endre: Őszi posta

Egyre-másra jönnek
a hűvös szelek,
és zsákszámra hoznak
sürgős levelet.

Pirosat, meg sárgát,
barnát vegyesen,
csak zöldet nem hoznak
most már egyet sem.


Gazdag Erzsi: Esik eső

Esik eső,
nagy a sár.
A kis madár
miben jár?

Nem csizmában,
cipőben,
mezítláb jár
esőben.

Lábbelije
ha volna,
panaszosan
nem szólna;

”Kis cipő,
nagy cipő,
elkelne  a
jó idő!”


Szalai Borbála: Mogyorót szedtem

Zöld erdőbe  mentem,
mogyoróra leltem.
Ettem is, szedtem is,
megtömtem a zsebem is.
Ami pedig ottmaradt -
mókusoknak hagytam azt!


Mentovics Éva: Almaszedés

Már messziről mosolyog,
rám nevet a fáról.
Mintha csak azt suttogná:
szedjem le az ágról.

Karomon a kis kosár,
szaladok is menten,
hogy az érett, roppanós
almákat leszedjem.

Terebélyes fa alatt
lábujjhegyre állva
leszakajtom sorba mind,
s rakom a kosárba.


2014. szeptember 9., kedd

Kányádi Sándor : Fakó lovon léptet

Fakó lovon léptet,
dönnyög, dudorászgat.
Számba veszi minden
kincsét a határnak.

Megnézi a krumplit,
a tengeri táblát :
messziről meglátszik,
ha jól megkapálták.

Aztán gyalogosan
a kertekhez kószál:
leng utána egy-egy
ezüstfehér hajszál. 

S amint megy, a fákról
alma, dió, körte,
szilva, barack pottyan
elébe a földre.

Nézelődik az ősz
- mert ki más is volna -,
nézi, mi lenne még
végezni valója.

S amint nézelődik,
lát egy vetőgépet,
és nekilát mindjárt 
a búzavetésnek.


Jánky Béla: Szól a gólya

Szól a gólya:- kelep, kelep,
 nem várom be itt a telet.
Ha maradok, ha bevárom,
ki kelepel majd a nyáron?


2014. szeptember 8., hétfő

Kányádi Sándor: Őszeleji kívánság

A vadludak és a darvak
már az égre ékelődnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

A fecskék is készülődnek,
sürgönydróton sorakoznak;
jó utat az elmenőknek,
hosszú őszt a maradóknak.

Az árnyékok vékonyodnak,
a patakok hűvösödnek;
hosszú őszt a maradóknak,
jó utat az elmenőknek.

Gyapjasodnak a kis őzek,
vöröslik a lenyugvó nap;
jó utat az elmenőnek,
hosszú őszt a maradónak.